Kovács Máté

In: Tanulmányok Hajdúszoboszló múltjából és jelenéből (Hajdúszoboszló, 2006)

Hajdúszoboszló jeles szülöttei a magyar tudományért

[...]

Kovács Máté
 
Demokratikus köznevelésünk egyik kiemelkedő szervezője, művelődéspolitikus. könyvtártudós és elismert egyetemi tanár.

1906. november 11-én született Hajdúszoboszlón, ötgyermekes parasztcsalád első gyermekeként. Gazdálkodó apja az I. világháború elején, 1914-ben hősi halált halt, özvegy édesanyja Korpos Lídia egyedül nevelte gyermekeit. Máté, aki apja nevét kapta, a helyi református iskolában kezdte tanulmányait, majd a debreceni református gimnáziumban folytatta. Egyéniségét, gyermekkori élményeit részben szülővárosa, még inkább a munkaszerető népes család életszemlélete alakította. Vonzódását szülőföldjéhez jól szemlélteti, hogy egyetemi tanulmánya idején szakdolgozatának témáját a szoboszlói nyelvjárásból választotta, ezzel mintegy tovább folytatva Szívós Béla korábbi vállalkozását. Dolgozata remek megfigyelőképességről árulkodik. Közölt szójegyzéke gazdag és érdekes. A debreceni egyetem magyar-francia szakán betekintést nyert a francia, vele az európai kultúra demokratikus hagyományaiba, értékeibe. 1927-1930 között a párizsi Sorbonne-on tanult. Franciaországi tanulmányait Hankiss János debreceni professzor segítette, hogy tehetséges ösztöníjas diákja tovább mélyítse nyelvismeretét, bővítse franciás műveltségét. Franciaországi tanulását egy európai utazás is kiegészítette.
 
Középiskolai tanári diplomáját 1931-ben szerezte meg. Először a 30-as évek derekáig Nyíregyházán működött, ahol tíz évvel korábban már földije, Fehér Gábor is egészen haláláig tanított, lelkesülve Adyért és Németh Lászlóért. Nyíregyházán a Kossuth Lajos Gimnáziumban, később a kereskedelmi fiúiskolában működött. Ezután Debrecenbe költözött, és a Fazekas Mihály Gimnáziumban folytatta munkáját, egyben tanársegédként, lektorként dolgozott az egyetem francia tanszékén. Kovács Máté igazán Debrecenben talált önmagára.
 
A tanszéki feladatokon túl hosszú éveken át szervezője és titkára a Debreceni Nyári Egyetemnek. E szerveződés francia mintára született, s kezdeményezője Hankiss János és Milleker professzor volt. Az évenként megrendezett nyári találkozón megismertetni és megszerettetni kívánta az érdeklődőkkel, a különböző országokból érkező hallgatósággal a magyar nyelv és irodalom szépségeit, történelmünk sorsfordulóit, valamint a művelődés lehetőségeit. A nyári kurzus előadói a legjobb hazai tudósokon kívül Európa legrangosabb professzorai voltak, esetenként olyanok is, akik az 1930-as években már aggodalommal tekintettek bizonyos európai eseményekre, a fasizmus előretörésére. Kovács Máté ekkorra tagja volt a debreceni Csokonai körnek, az Ady társaságnak, mely sokat tett a forradalmi (irodalmi) hagyományok ébresztéséért. "Magyarságtudomány és nemzetnevelés" című, Kiss Árpáddal közösen szerkesztett egyik munkájában Kovács Máté így fogalmazott: "...a fejlett európai nemzetek irodalmához hasonlóan a magyarság irodalma sem az élet és a lélek dísze, hanem a teljesebb és érettebb emberségnek, a tisztultabb magyarságnak, a magyar élet törvényszerűségének kimeríthetetlen tárháza." E szavakból is jól érzékelhető, hogy Kovács Máté gondolkodását már pályafutása első éveiben áthatotta a demokratikus irodalomszemlélet. Elősegíthette ezt mindkét irodalmi szervezet, de különösen az Ady társaság, ahová olyan jeles egyéniségek tartoztak, mint Oláh Gábor, Gulyás Pál, Kardos László, Kardos Pál vagy Juhász Géza. Kovács Máté tanulmányaiban előszeretettel foglalkozott a felvilágosodás korának debreceni költőjével, Fazekas Mihállyal, aki a népiesség első megszólaltatója az irodalomban. Fazekas Mihály volt doktori disszertációjának témája is.
 
A II. világháború befejeződése után rövidesen Budapestre került. A politikai cselekvés küzdőterén legjobban a Nemzeti Parasztpárt céljai vonzották, ahol olyan demokratikus gondolkodású személyek, mint Darvas József, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Németh László, Szabó Pál, Veres Péter és mások fogadták soraikba. Ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője, oda késztette a történelmi erők mozgása, sőt a családi hagyomány is.
 
A fővárosban néhány hónap elteltével a már említett parasztpárti Keresztury Dezső vezetése alatt működő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára lett ahol jelentős szerepet vállalt a demokratikus köznevelés és művelődéspolitika kialakításában. Kimagasló része volt a kötelező nyolcosztályos általános iskolai oktatás és a dolgozók iskolája magyarországi rendszerének megalkotásában. Sokat tett a dolgozó rétegek, mindenekelőtt a munkások és parasztok kulturális felemelkedése érdekében lelkesen építve az iskolán kívüli népművelést, a vidéki közművelődést.
 
Mint pedagógus és művelődéspolitikus: Kovács Máté a gazdasági és társadalmi, illetve a politikai és a kulturális fejlődés folyamatainak egységét, kölcsönhatását hirdette. Úgy látta, hogy a tudomány, a kultúra támogatása fontos feltétele a gazdaság fejlődésének, s ettől elválaszthatatlan a köznevelés reformja. Megítélése szerint a jelen a múltból merít, a jövő pedig a múlt és jelen egysége. Az eredmények nem azonnal születnek, hanem fokozatosan és kitartó szívós munkával. A nevelés, a művelődés az egyenlő jogok és az egyenlő lehetőségek köréhez tartoznak, s ehhez legyen meg az "állami garancia". E célrendszerből kiindulva folyamatosan szorgalmazta a felnőttek esti és levelező oktatását, hogy képesek legyenek pótolni a hiányokat. Rendkívül fontosnak tartotta óvodák létesítését, a munkás-, valamint a parasztfiatalok állami támogatását, falusi, üzemi kultúrházak, népkönyvtárak létesítését. Közoktatásügyi államtitkárként 1948 májusában Szegeden tartott előadásában örömmel sorolta, hogy 160 népi kollégiumban tízezer ifjú tanul, a szabad művelődés céljait 1600 népkönyvtár, 1700 tanfolyam és több mint 60 népfőiskola szolgálja. Az egyik helyen így beszél: "A művelődési intézmények a társadalom fejlődésének folyamatában működnek s az intézmények sem teljesíthetik feladataikat történelmi önismeret nélkül, ha nem vesszük számításba azt, hogy mit örökítenek át a jövő számára és a fejlesztés során míhez képest kell megújulniuk. Ha ezzel nem számolunk, akkor elkerülhetetlenül történelmi tudatzavar következik be a művelődési tevékenységben, amely nemkívánatos mértékben befolyásolja a jelen történéseit." Kovács Máté, mint az Országos Köznevelési Tanács munkájának irányítója, vezetője részt vett a pedagógusok továbbképzésének szervezésében, az általános iskolák tantervének kidolgozásában, irányította az új tankönyvek írását, egyben sokat dolgozott a nevelőképzés reformján. A szervezet tagjai között egész sor ismert tudóst is találunk, ilyen volt például Szent-Györgyi Albert, Kodály Zoltán, Sík Sándor, Rusznyák István és mások. A tekintélyes testület ügyvezető igazgatója egy ideig Kovács Máté volt, aki itt hasznosította széles körű pedagógiai tapasztalatait. Véleménye szerint a tankönyvírás alapvető követelménye a szaktudományi eredmények, a helyes pedagógiai szemlélet és a demokratikus haladás figyelembevétele. Biztosítani kell a pályázatok titkosságát. Fontosnak tekintette a harmonikus emberformálás, a természettudományos szemlélet, továbbá az érzelmi-esztétikai nevelés érvényesítését. Írásaiban az egész iskolarendszert illetően erőteljesen hangsúlyozta, hogy a tanterv és a tankönyv a kor színvonalán álljon, kerülje a mozaikszerű zsúfoltságot, kerülje a pillanatnyi divatot. Nem tudta elfogadni a feloldhatatlan, érthetetlen tömörséget, ahogy a szószátyárkodást sem. Elítélte a tankönyv magyartalanságát A működő iskolarendszert ne vezérelje mindenáron az újítás szelleme. Ami az iskolai élet különböző területein maradandónak bizonyult, azt nem szabad eldobni.
 
Tervezeteiben kitért a felsőoktatási rendszer átalakításának szükségességére is. Helytelennek tartotta, hogy a tanárjelölt például a magyar irodalomból még ma is leginkább csak irodalomtörténetet kap, holott a középiskolai tanítás már az irodalom ismeretét állította előtérbe. A tanítás módszerében nagy jelentőséget tulajdonított a cselekedtető, a munkáltató eljárásnak. "...a tanárjelölteknek ezzel a módszerrel kell dolgozniok, ami viszont csak akkor sikerülhet igazán, ha maguk is e szerint tanulnának. Az egyes élethivatások tényleges szükségletei, mint meghatározott tananyag, a korszerű eljárások és módszerek ... felsőoktatásunk hagyományos kereteit korszerű, élő tartalommal töltik meg s beépítik a magyar köznevelés szervezetébe."
 
Kovács Máté minisztériumi munkájából leginkább az általános iskola megvalósításáért folytatott küzdelmét értékelte legjobban. A háború előtti iskolarendszerrel szemben az általános iskolát történelmi szükségszerűségnek tekintette és igyekezett megvédeni. Támadóival szemben úgy fogalmazott, hogy az általános iskola nem néhány politikus "kitalációja" volt. A parasztság művelődésének ügyében mintegy jelszóként idézte Illyés Gyula szavait. "Föld mellé iskolát!"
 
Kovács Máté nem csupán Teleki Géza gróf, Keresztury Dezső, hanem Ortutay Gyula minisztériumában is magas tisztségeket (osztálytanácsos, miniszteri tanácsos, majd politikai államtitkár) töltött be. Ám 1949 áprilisában Szakasits Árpád köztársasági elnök Kovács Mátét "saját kérelmére" felmentette nem akármilyen beosztásából. Politikusunk lépésének okát máig sem ismerjük, de annyi biztos, hogy a dogmatizmus uralma ekkor már egyre erősebbé vált. Tíz nap múlva azonban bekövetkezett a nagy fordulat: a köztársasági elnök Kovács Mátét kinevezte a Debreceni Tudományegyetem könyvtárának igazgatójává.
 
Városunk szülötte számára ez a megbízás ugyan nem volt "elsodró siker", de irányítása alatt a kiváló munkatársakkal összefogva kemény és következetes munka gyümölcseként kiérdemelték a "második nemzeti könyvtár" címet. Amikor az említett évben (1949) elfoglalta az igazgatói széket, meglehetősen elszomorító helyzetet talált új munkahelyén. A könyvtári felszerelések hiányosak és elavultak voltak. A személyzet létszáma a minimum szintjén állott. A könyvállomány gyarapítása, a munkafolyamat szervezése több ponton nélkülözte az ésszerűséget stb. Az új igazgató a helyzet tényszerű felmérését és elemzését átgondolt fejlesztési tervvel egészítette ki, majd ezt követően a nélkülözhetetlen anyagi források fokozatos kiharcolása következett. Ennek eredményeként viszonylag rövid időn belül újabb katalógusszekrényekkel, íróasztalokkal, számozógépekkel, könyvszállító kocsival gazdagodott a könyvtár. A nagyméretű olvasóterem ideiglenes vagy elhasznált bútorzatát végleges berendezési tárgyakkal cserélték ki. Könyvkötő műhelyt és kutatótermet rendeztek be. Folyamatosan növekedett a könyvbeszerzés, vele együtt a könyvállomány. A szovjet könyveken kívül a könyvtár nagy gondot fordított a nyugati országok legértékesebb könyvtermésének megszerzésére is, főként az alapvető természettudományi, orvosi, nyelvészeti és más területekről. Nagy értéket képviselt a nemzeti tulajdonba került több főúri könyvgyűjtemény, egyesület, szerzetesrend könyvállományainak megmentése. A 213/1951 (XII. 18.) sz. törvényerejű rendelet Debrecen Egyetemi Könyvtárát az összes Magyarországon megjelent kiadványok egy példányának gyűjtő- és megőrzőhelyéül jelölte ki. Ezáltal a Debreceni Egyetemi Könyvtár az 1952. év elejétől kezdve egyetemi könyvtári, tájkönyvtári jellege mellett nemzeti könyvtári funkcióval is rendelkezett. "Az egyetemi könyvtár tehát az Országos Széchényi Könyvtár mellet második nemzeti könyvtárrá lett. Mindez újabb feladat elé állította a könyvtárat, egyben nagy elismerést is jelentett. A tárgykörbővülés természetszerűen éreztette hatását a könyvtár egész életén, elsősorban a költségvetés és a személyi létszám emelkedésén."
 
Ekkoriban már felerősödött a könyvtári propaganda, így az intézmény nyitottabbá vált. A könyvtár egyre több vidéki könyvárat is patronált, például Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Nyíregyházán stb. Gyűjteményeinek fejlesztésével, szolgáltatásainak sokszínűségével arra törekedett, hogy minél több oldalról támogassa az egyetemen folyó oktató- és kutatómunkát. Nagy kezdeményezése volt az egyetemi oktatók tudományos munkáinak segítése idegen nyelvű folyóiratokkal és más eszközökkel. Nem feledkezett meg a középiskolás ifjúság támogatásáról sem. 1953-ban az egyetemi könyvtárnak már közel 300 középiskolás olvasója volt. Kovács Máténak sikerült elérnie a Református Kollégium és az Egyetemi Könyvtár szakmai együttműködését, mely kiterjedt a két könyvtár gyarapításának egyeztetésére, állományuk kölcsönös nyilvántartására. A megállapodás alapján a Kollégium könyvtárának címanyaga folyamatosan bekerült az Egyetemi Könyvtár katalógusába, előnyére az egyetemen folyó tudományos kutatómunkának.
 
1953-ban könyvtártudósunk elsőként vetette fel, hogy szükség lenne egy könyvtárügyet szabályozó törvényerejű rendelet kibocsátására. Két évvel később már részletekben is foglalkozott a törvénytervezettel. A tervezet nyersanyagát a Debreceni Egyetemi Könyvtár munkaközössége állította össze. A munkában Kovács Mátén kívül részt vettek Csűry István, Futala Tibor, Ember Ernő, Módis László, Maller Sándor, Várady-Szabó László és mások. A javaslatot még két országos könyvtárügyi szervezet, majd 1955. május 27-én a II. Országos Könyvtáros Konferencia is megtárgyalta. Mindez alapos előkészületre utal. 1956 elején végleges formában el is készült, és megjelent a könyvtárügy szabályozásáról hozott törvényerejű rendelet, illetve a végrehajtásról kiadott minisztertanácsi határozat. A két jogszabály szakszerűen és korszerűen foglalta össze a hazai könyvtárügy helyzetét, és meghatározta további fejlődésének irányait. Így született könyvtárügyünk alapvető törvénye.
 
Kovács Máté irányítása alatt a Debreceni Egyetemi Könyvtár valamennyi tudományos könyvtárnak mintaként szolgált. A könyvtár állománya 1949-től háromszorosára gyarapodott, meghaladta a milliós nagyságrendet. Az évi olvasóforgalom az 1948-ban regisztrált 5000 fővel szemben 1956-ban több mint 100000 főre emelkedett. Ezt az eredményt a magas szakmai felkészültséggel és racionális munkaszervezéssel lehetett elérni.
 
A könyvtár irányítása mellett 1954-ben Kovács Máté elvállalta a készülő Magyar Enciklopédia főszerkesztőségét is, bár ez jelentős megterhelést jelentett számára.
 
1956 szeptemberében egyetemi tanárrá nevezték ki a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékére, így tízéves munkahelyétől megvált. Új munkahelyén könyvtárosok százait tanította a korszerű könyvtári szolgálat példás teljesítésére. Egyetemi tanárként a tantervi anyagot a tömegkommunikáció elméletével, olvasásszociológiai és informatikai ismeretekkel bővítve jelentősen hozzájárult a felsőfokú könyvtárosképzés fejlesztéséhez.
 
Kovács Máté személyiségére jellemző volt a komoly hivatástudat, a hihetetlen munkabírás, a ritka felelősségérzet a magyar művelődés korszerűsítéséért. Olyan ember volt, akinél a pedagógus munka összefonódott a tudományos tevékenységgel és az ismeretterjesztéssel, aki tudott haladni a korral, képes volt az értelmes kompromisszumokra, akinek egész életében egymástól elválaszthatatlan volt a család, a munka és az alkotás. Mindemellett rendkívül széles közéleti szerepet vállalt. 1957-től számos társaság, bizottság, szerkesztőség elnöke, alelnöke vagy tagja lett. Többek között elnöke az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanácsnak, s a Magyar Bibliofil Társaságnak, részt vett a Magyar UNESCO Bizottság munkájában, tevékenykedett a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökségében és a MTA Könyvtártörténeti és Bibliográfiai Bizottságában. Munkásságáért elnyerte a Békéért, a Magyar Köztársasági Érdemérem, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje, a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést.
 
Szülővárosával haláláig ápolta kapcsolatait. Támogatta a művelődési ház felépítését és a városi gimnázium létrehozását. 1947-ben mint VKM államtitkár így nyilatkozott: "Középiskola kell Hajdúszoboszlónak, ahol ma 3000 iskolaköteles korú gyermek él az általános iskolára és az idegenben való tanulásra utalva." Rövidesen a helyi újság örömmel közölte a szenzációs hírt: "a demokratikus pártok, egyházak, tantestületek és a város vezetői előtt Ortutay Gyula miniszter Kovács Máté jelenlétében bejelentette, hogy gimnázium létesül Hajdúszoboszlón."
 
Kovács Mátét 1972. augusztus 29-én munka közben ragadta el a halál. (Örök nyugalomra a Farkasréti temetőben helyezték el.) Tolnai Gábor egyetemi tanár, akadémikus a temetésen mondott búcsúbeszédében eképpen jellemezte: "Igaz művelődéspolitikus volt Kovács Máté, aki magáénak vallotta a szocializmus ügyét, a magyar nép kulturális felemelkedésének ügyét. Kiváló képességgel rendelkezett ahhoz, hogy a jelen kérdéseit tudósként, a történelmi előzmények összefüggésében fogja fel. Látta a fejlődés törvényszerűségeit, mindig kész volt felfigyelni az újra, újrafogalmazni a meghaladott tételeket, de a régiben is meg tudta becsülni az értéket."

Kovács Máté emlékezete

1981 - Hajdúszoboszlón Kovács Mátéról nevezték el a városi könyvtárat
1981 - Ez évtől Kovács Máté emlékét a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum állandó kiállításának részlete idézi.
1982 - A szakmai múlt értékes hagyományainak ápolása jegyében, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Kovács Máté születésének 75., halálának 10. évfordulója alkalmából emlékülést kezdeményezett, melyet 1982. szeptember 21-én tartottak a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. Az ülés rendezésében részt vállalt az Országos Könyvtárügyi Tanács, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács, a Művelődési Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtártörténeti és bibliográfiai munkabizottsága, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszéke, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára is.
1983 - Megjelent a Kovács Máté-emlékkönyv (Bp. Magyar Könyvtárosok Egyesülete).
1989 - Kovács Máté-emlékülést tartottak a debreceni Tanítóképző Intézetben és az Egyetemi Könyvtárban.
1994 - Kovács Máté kör alakult az informatikus könyvtáros hallgatók és oktatóik részvételével Kovács Máté szellemi örökségének ápolására.
1996 - A KLTE Kovács Máté köre, a KLTE Komputergrafikai és Könyvtárinformatikai Tanszéke és a KLTE Egyetemi és Nemzeti Könyvtára országos emlékülést rendezett Debrecenben.
1996-tól Hajdúszoboszló Város Önkormányzata Kovács Máté-díj kitüntetésben részesíti azokat, akik érdemeket szereztek a helyi közszolgálatban.