Kovács Máté

In: Pedagógusok arcképcsarnoka (Debrecen, 2004)

Kovács Máté (Hajdúszoboszló, 1906. nov. 11. - Budapest, 1972. aug.-29.): könyvtáros, művelődéspolitikus, egyetemi tanár.
 
Édesapja, idősebb Kovács Máté és édesanyja, Korpos Lídia földműves munkával biztosított megélhetést a családban nevelődő két leány és három fiú-gyermeküknek. Köztük a legidősebb, Máté a hajdúszoboszlói református elemi iskolában kezdte és a polgári fiúiskolában folytatta tanulmányait.
 
Édesapját korán elvesztette. Jó tanuló volt, ezért tanárai javaslatára a felsőbb osztályokat a debreceni Fazekas Mihály Főreáliskolában végezte, ott tett érettségi vizsgát 1925-ben. Ezt követően beiratkozott a Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia szakra. A Francia Tanszék professzora, Hankiss János nagyra értékelte kiváló tehetségét és szorgalmát, külföldi ösztöndíjra tett javaslatában úgy jellemezte, hogy "típusa a feltörekvő, őstehetséggel megáldott alföldi embernek,... Tudományos érdeklődését különösen a modern szépirodalom tanulmányozása köti le." Professzora ajánlására több alkalommal (1927-28-ban, 1929-30-ban) részesült franciaországi ösztöndíjban.
 
Párizsban a Sorbonne hallgatójaként nem csak irodalomtörténeti előadásokat hallgatott, hanem lélektani tanulmányokkal is foglalkozott. Kutatómunkát folytatott a Bibliotheque Nationaleban és más nagy könyvtárakban, múzeumokat, képtárakat látogatott, színházba járt és irodalmi szalonok vendége volt. A fiatal korában megismert francia szellem és igényesség végigkísérte egész pályáján. Végzős egyetemistaként a Debreceni Egyetemi Könyvtárban gyakornokoskodott s bekapcsolódott a Nyári Egyetem munkájába is, amely jó lehetőséget adott számára a kapcsolatteremtésre és szervezőkészsége kibontakoztatására. Tanulmányai végeztével alkalma nyílt egy hosszabb európai utazásra. Franciaországi tapasztalatait ez alkalommal Olaszországban, Németországban, Ausztriában és Angliában bővítette.
 
Tanári oklevele megszerzése után, 1931 szeptemberétől a nyíregyházi Evangélikus Reálgimnázium, majd 1934 szeptemberétől egy fél évig a Városi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola tanáraként nem csak a diákjait tanította, hanem bekapcsolódott a város szellemi életébe is. A Bessenyei Körben több irodalmi és művelődéstörténeti előadást tartott. Részt vállalt az egykorú tehetséggondozásban.
 
Debrecentől sem szakadt el, továbbra is részt vett a Nyári Egyetem munkájában, mint az intézmény szervező titkára, tagja maradt a Csokonai Körnek és az Ady Társaságnak, rendszeresen publikált a Debreceni Szemlében és doktori disszertációját írta.
 
1935 februárjától a debreceni Fazekas Mihály Főreáliskola tanára lett, majd 1938-tól az Egyetem Tanárképző Intézetének Gyakorló Gimnáziumában tanított, közben nyelvi lektorként és tanársegédként a Francia Intézetben is dolgozott. Olyan pedagógus volt, akinél a tanítás és nevelés összekapcsolódott a tudományos és ismeretterjesztő-népművelő munkával. Az 1930-as évek második felére polgári értelemben vett egzisztenciát tudott teremteni, családot alapított. Felesége Török Ilona, gyermekeik Ágnes, Ilona és Máté.
 
Tanári és tudományos munkájának elismeréseként 1943-ban a debreceni Tankerületi Főigazgatóságnál kapott kinevezést, majd néhány hónap múlva az Országos Köznevelési Tanács munkatársa lett Budapesten. A háborús viszonyok között családját Kisorosziba menekítette, ahol Áprily Lajossal együtt még a háború befejezése előtt megkezdték a helybeli gyerekek tanítását.
 
Kovács Máté, aki népi származásából és plebejus meggyőződéséből következően korábban elsősorban népművelési, pedagógiai vonatkozásban foglalkozott a magyar parasztság problémáival, 1944 után, mint a Nemzeti Parasztpárt tagja és országgyűlési képviselője aktív politikusként kapcsolódott be a közéletbe. A Keresztury Dezső által vezetett Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pedagógiai, illetve elnöki főosztályát vezette, majd a minisztérium államtitkáraként a művelődéspolitika és köznevelés újjászervezésén dolgozott. Munkájának köszönhető a nyolcosztályos általános iskolai oktatás bevezetése, a dolgozók iskoláinak megszervezése, az iskolán kívüli népművelés intézményrendszerének megalapozása és a korszerű vidéki közművelődési könyvtárhálózat kiépítésének kezdeményezése.
 
A fordulat évét követően Kovács Máténak is távoznia kellett a Minisztériumból, s mintegy az államtitkári stallum kárpótlásaként a Debreceni Egyetemi Könyvtár megüresedett igazgatói állására kapott kinevezést, 1949-től 1956. október l-ig töltötte be ezt a hivatalt. Jóllehet úgy tűnik, ezekben az években elszakadt a pedagógus pályától, a valóságban mégis folytatta hivatását, hiszen az Egyetemi Könyvtár vezetőjeként - ha közvetett módon is - az oktatás ügyét szolgálta. Igazgatósága idején, 1952-től törvényerejű rendelet értelmében a Debreceni Egyetemi Könyvtár teljes körű köteles példány gyűjtőhellyé, lényegében nemzeti könyvtári rangú intézménnyé emelkedett. Hét esztendő alatt a könyvtárban dolgozók száma megduplázódott, a könyvállomány háromszorosára nőtt, elérte a milliós nagyságrendet. 1956-ra a korábbi évekhez képest megsokszorozódott a beiratkozott olvasók száma és az általuk használt művek volumene.
 
Munkatársai nem csak főnöküknek, hanem mesterüknek is tekintették. Csűry István -egykori tanítványa, később utódja az igazgatói székben - sokszor emlegette, hogy Kovács Mátétól mindig lehetett tanulni és az ő igazgatása alatt öröm volt dolgozni. Könyvtárigazgatói évei alatt alkalma volt arra, hogy egykori professzorát, mentorát, a tanszéktől megfosztott Hankiss Jánost az Egyetemi Könyvtár alkalmazza, szép példát adva arról, hogy a változó időben változatlan tisztelettel nőtt fel tanítványból kollégává, s mikor a sors úgy hozta, egykori mentora támogatójává.
 
Kovács Máté a Debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatójaként vált a hazai könyvtárügy vezéregyéniségévé. Tagja volt az Országos Könyvtári Tanácsnak, majd ő töltötte be az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács elnöki tisztét, debreceni igazgatósága alatt évekig irányította az MTA Könyvtárának munkáját is. Irodalomtörténészi ambícióit feladva a hazai könyvtárügy elméleti és szervezési kérdéseivel foglalkozott, utóbb kandidátusi értekezését is a magyar könyv- és kultúra kérdéseiről írta. Ő kapott megbízást a tervezett Magyar Enciklopédia szerkesztésére. Mint vérbeli pedagógus lelkén viselte a magyar könyvtáros utánpótlás képzésének ügyét.
 
Nem véletlen, hogy 1956-ban meghívást kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének vezetésére, ahol másfél évtizeden át irányította az egyetemi szintű könyvtáros képzést és tanította a jövendő könyvtárosok százait. Professzorsága idején fokozatosan újjászervezte, átalakította a képzés tananyagát, tantervét, az oktatás metodikáját, nagyobb hangsúlyt fektetett a képzés gyakorlati jellegére, a korszerű szakirodalmi tájékoztatás igényeinek megfelelő módszerek bevezetésére. Tanítványai, munkatársai előtt gyakran hangoztatta a nyelvtanulás fontosságát. A Tanszék oktatóit ösztönözte és segítette tudományos munkájukban. A hallgatókkal szemben magas igényeket támasztott, de ugyanakkor gondoskodott arról, hogy az ismeretek megszerzéséhez minden támogatást megkapjanak. "Nevelt és hatott jellegzetes mozgású, mosolyú, gesztusú egyéniségével, emberségével," - emlékezett rá egykori tanítványa. Tanszékén otthont teremtett a diákoknak, akik bármilyen problémájukkal bizalommal fordulhattak hozzá. Végzett hallgatóinak továbbra is egyengette, figyelemmel kísérte a sorsát, pályáját. A Tanszéken végzett könyvtárosok évtizedeken át munkájukkal, példájukkal sugározták szét az országban a Kovács Máté által beléjük oltott szakértelmet, szellemiséget. A Reá emlékezők mindig szeretettel emlékeznek humánus egyéniségére. Ő megmutatta, hogyan lehet "ember lenni mindig, minden körülményben."
 
Munkássága elismeréseként több kitüntetés mellett megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrendet és a Munka Érdemrend arany fokozatát.
 
Alkotóereje teljében, 1972 augusztusában a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége budapesti ülése idején ragadta el a halál. Nem csak tanítványai, hanem a magyar könyvtáros szakma egésze pótolhatatlan veszteségként élte meg távozását.
 
1981-ben szülővárosában az ő nevét vette fel a városi könyvtár. Halálának tizedik évfordulóján tisztelői, tanítványai és a magyar könyvtárügy irányítói tudományos ülést tartottak emlékezetére, az ott elhangzott előadásokat "Kovács Máté Emlékkönyv" címen 1983-ban adta közre a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. A kiadvány tartalmazza Kovács Máté tudományos, szakirodalmi munkásságának bibliográfiáját, több mint 300 cikkének, tanulmányának címadatait.
 
Születésének 90. évfordulóján a KLTE Könyvtár-informatikai Tanszéke és az Egyetemi Könyvtár közös rendezésében került sor újabb emlékezésre. A könyvtárszakos hallgatók Kovács Máté Köre ez alkalommal avatta tiszteletbeli tagjává Dr. Kovács Ilonát, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetőjét, aki akkor jelentette be a Kovács Máté Alapítvány létrehozását. A konferencia előadásait a Kovács Máté által indított egyetemi könyvtári évkönyv a "Könyv és Könyvtár" XVIII. köteteként 1997-ben adta közre az Egyetemi Könyvtár.

Korompai Gáborné.